A nap festette póló
Ha a szabadban teregetsz, akkor tudod, hogy a nap milyen hatással lehet a ruhák színére. De ha mégsem, valószínűleg akkor is tapasztaltad már, hogy a kedvenc ruháid idővel kifakulnak. A képen látható pólón az nem árnyék. Az autó hátuljában felejtették ezt a pólót. Valószínűleg sok időt tölthetett az autóban ha ennyire elveszítette a színét.
A világosabb területek a pólón azok, amelyek jobban ki voltak téve a napnak. Mint látható, a póló teljesen kifakult, olyan mintha valaki batikolni próbált volna.
A macska ösvény
Amikor az emberek vagy a kutyák ugyanazon az ösvényen járnak újra és újra, az a terület végül kikopik. A macskákra azonban úgy tűnik, ez nem igaz. Valaki lefotózta az ösvényt, melyen a macskája nap, mint nap járkál. Az út úgy néz ki, mint egy apró kis lyukakból álló ösvény. A hóban lévő nyomokra emlékeztet minket, kivéve, hogy ezen a képen nincs hó.
Biztosak vagyunk benne, hogy egy napon amikor a macska gazdája évekkel a fénykép elkészítése után újra előveszi a képet, elönti majd a nosztalgia. Talán megpróbálják kikövezni a macska ösvényt.
A megrágcsált kerítés
Ez nagyon aranyos. A nyulak megrágcsálták a kerítés deszkáit, mert valószínűleg át akartak jutni valakinek az udvarán. Biztos eleinte túl nagyok voltak ahhoz, hogy átjussanak a résen, de ahogy telt az idő, lassan egyre szélesebb lyukat vágtak a fába. Nos, ez egy tökéletes nyuszi méretű lyuk, amely lehetővé teszi számukra, hogy gond nélkül átjuthassanak egyik udvarból a másikba.
Amikor ezt a fotót és történetet a háztulajdonos először közzétette az interneten, valaki azt javasolta, hogy fessenek nyúlfüleket a lyuk mindkét oldalára. Őszintén szólva, ez nagyon jó ötlet.
Egy pár ajándék plüssnyúl
A képen egy pár régi plüssnyúl látható, amelyet valaki közzétett az interneten. Azt mesélte, hogy mindkettőt barátnőjének ajándékozta körülbelül 23 évvel ezelőtt, de az egyik el volt rakva, míg a másik folyamatosan elől volt. egyiket elrakták. Nem nehéz kitalálni melyik plüssfigura volt használatban többet. Az a plüssnyúl, amelyik nem volt használatban vadonatújnak tűnik, de a másik legalább sok szeretetet kapott ennyi év alatt.
Ez a fotó egy nagyon szép történetet mesél el. Talán egy nap a saját gyerekük fog játszani a jobb állapotban lévő nyúllal, a másikat érdemes elrakni vagy restaurálni.
Az eredmény az, hogy a szél folyamatosan lengeti ezeket a láncokat
Nem tudjuk pontosan, mit látunk a képen, de úgy tűnik, hogy valamiféle ajtó. Egyébként a fémen lévő foltok annak a következményei, hogy a szél ide-oda lengette ezt a régi láncot. Az eredmény egy nagyon klassz műalkotás lett, a rozsda egy majdnem tökéletes körben látható.
Valószínűleg hónapokba, ha nem évekbe telt, mire a láncok ilyen foltokat hagytak maguk után. Az eredményt annyira szépnek találjuk, hogy már furcsa. Talán mi is kipróbáljuk ezt egyszer.
A zsebórában tartott családi kép nyomai
Az óra szép de a mögötte rejlő történet még csodálatosabb. A kép megosztója, azt írta bejegyzésként, hogy a régi zsebórát örökségként kapta. Nyilván úgy örökölte, hogy a kép már benne volt. A fénykép olyan régóta ott volt, hogy halvány nyomot hagyott maga után. Három-négy halvány arcot lehet kivenni a lenyomatból, még a hajuk és a ruhájuk is észlelhető.
Ha megfordítanád a képernyő színeit, az órára nyomtatott képek sokkal tisztábbak és könnyebben kivehetők lennének. Még az arcukat is láthatnád.
Egy régi stoptábla több éves használat után
Úgy tűnik, a stoptáblák nem tartanak örökké, eljön az idő, amikor le kell cserélni őket. A kép közzétevője szerint ez a tábla évek óta kint áll. Látható, hogy a fényvisszaverő anyag elkezdett leválni és elválni a fém jelzéstől. A tábla a posztolót egy metál album borítójára emlékeztette, és egyet kell értenünk vele.
Fogadjunk, hogy ez a régi stoptábla sok mindenen ment keresztül, jó és rossz dolgokon egyaránt. Ha tudni akarod, a legtöbb táblát 10-17 évente cserélik.
Egy 400 éves lépcsőház Európában
Lehet, hogy láttál már ehhez hasonlót, ha jártál már igazán régi épületben. Ez a lépcső 400 éve létezik. Valahol Prágában található. Látni azokat a bemélyedéseket, amelyeket az emberek kreáltak lépteikkel az idő során. Ezek a lépcsők valóban történelmi építészeti darabok, amelyek már azelőtt léteztek, hogy az Egyesült Államok létrejött volna.
Már nem is igazán építenek ilyen típusú lépcsőket, mert a legtöbb régi lépcső, amit valaha láttunk, csak nyikorog, és látszólag szétesőben van.
"Vége a játéknak"
Ezdn sok ember fog nosztalgiázni. Valaki talált odakint egy régi TV-t, amelyen a „Game Over” felirat volt beleégve a képernyőbe. Valaki valószínűleg évekig játszott a tévén és órákat töltött valami olyan játékkal, mint a Duck Hunt vagy a régi Atari versenyjáték, a Pole Position. (Pacsi, ha hallottál már ezekről a játékokról.)
Ha jobban megnézed, a monitor jobb felső sarkában a "sebesség" szó is látható, úgyhogy valószínűleg valamiféle versenyjátékról van szó.
Ujjlenyomatok a billentyűzeten az 1850-es évekből
Ez a kép a zenészeknek szól. Ezek egy régi zongora billentyűi, amely az 1850-es években keszülhetett. Látni, hogy az évek során a zenészek hol nyomták le a billentyűket, és hogy hányszor nyomták le azokat. A képen látható billentyűk némelyike sokkal használtabbnak tűnik, mint a többi, de nem vagyunk zenészek, így nem tudjuk megmondani a pontos okát.
Nagyon jó lenne tudni, hogy kik játszottak ezen a régi zongorán, és pontosan mit játszottak. Valószínűleg néhány igazán tehetséges ember is megfordult ott az évek során.
11 évi macskakaparás
Ha különösen érzékeny vagy a bútoraid és az otthonod állapotára, ami a károkat illeti, akkor most jobb ha nem nézel ide. Ezt a régi lépcsőkorlátot 11 éven keresztül módszeresen karcolták, kaparták, és ha alaposan megnézed a kép hátterét még a tettest is elkaphatod. Őszintén szólva, úgy néz ki, mint egy műalkotás, ahogyan az évek során elhasználódott, értjük, hogy miért döntöttek úgy, hogy ott hagyják.
Amikor a macskájuk már nem lesz ezen a világon, ez a korlát szép emlék lesz az egész családnak.
Graffiti rétegek a falon
Ez a fénykép valójában 2012-ben készült, és egy falat ábrázol a kaliforniai Oaklandben. A történet mögött az áll, hogy a falat graffiti művészek festették az évek során, úgy, hogy mindig az utolsó alkotásra rajzoltak rá. Az idő múlásával a festék több réteggé halmozódott, amíg valaki eltávolított egy darabot belőle, ami ezt a fényképet eredményezte. Körülbelül 13 centi festéknek tűnik.
Ha a fal közelében vagy még össze is számolhatod a rétegeket. Ez önmagában is egyfajta műalkotásnak tűnik.
A fogyás utáni öv
A legtöbb ember már átélte ezt élete során. Újabb és újabb lyukat csinálasz az övedbe, hogy mindig legyen megoldás az aktuális súlyingadozásra. Ez a személy nyomon követte a fogyása történetét a lyukak segítségével, amelyeket az övébe vágott, mielőtt életmódot váltott volna. Úgy tűnik, három-négy saját készítésű lyuk is volt.
Ez valójában egy nagyon okos módja a fogyás nyomonkövetésének. Sok szerencsét nekik a további céljaik eléréséhez. Reméljük, marad még hely az övön.
Még a kávéscsésze fölött is eljár az idő
Valószínűleg nem a nosztalgia a megfelelő szó, de ettől a fotótól mindenképpen megkívánunk egy csésze kávét. Valaki közzétette ezt a fotót a kávéscsészéjéről. A csésze belsejében jól láthatóan kirajzolódnak a kanál nyomai. Ha régi csészéid vannak, vagy régiségboltban vásároltad őket, valószínűleg hasonló jeleket fogsz találni a csészék belsején. Eddig nem tudtuk mik ezek a csíkok, de most már minden világos.
Az is nagyon klassz, ahogy a nyomok csillagot formáltak a csésze alján. De azért elgondolkodtató, hogy egészséges-e ennek a csészének a használata.
Betonba ágyazott játékkatona
Valaki éppen a járdán sétált, amikor erre akadt. Ez egy játékkatona, amely úgy néz ki, mintha a betonba ágyazták volna. Nem tudjuk igazán, hogy ez hogy és mikor történhetett. Lehet, hogy akkor történt, amikor a járdát betonozták, de akárhogy is, nagyon klassz. A háta is nagyon laposnak tűnik, ami azt mutatja, hogy egy ideje ott van, és rengetegen tapostak már rá.
Van valami különleges ebben a fényképben. Ez az egész jelenet őszintén szólva olyan, mint egy lemezborító, akárcsak néhány más fotó a listán.
Négylevelű lóhere, amelyet 1923-ban találtak
Egy nagyon klassz történet rejlik a kép mögött. A kép posztolója azt írta bejegyzésként, hogy a nagymamájuk 1923-ban találta meg ezt a négylevelű lóherét, miközben iskolába tartott. Nagyon sok minden történt ezalatt a 100 év alatt. Reméljük, hogy ez a lóhere sok szerencsét hozott ennek a személynek és a nagymamájának az évek során. Nyilvánvalóan nagy becsben tartották, mert még mindig egy könyv belsejében tartják.
Nem is gondoltuk volna, hogy egy növény ilyen sokáig kibírja, és nem bomlik szét, ha egy könyv belsejébe rejtik. Még ha el is távolítanák, valószínűleg maradandó lóherenyom maradna a papíron.
Ilyen amikor bekebelezi az útjelzést egy fa
Láttunk már példát arra, hogy a természet visszaszerzi azt, amit elvettek tőle az emberek. Volt már szó kerítésoszlopokról, de olyat még nem láttunk, hogy egy fa egy egész táblát bekebelezzen. A képen látható fa úgy néz ki, mintha egy útjelző táblát enne. Elgondolkodtat bennünket, mi áll ennek az egész találkozásnak a hátterében, mert úgy tűnik, valakinek ki kellett volna helyeznie a táblát. Akárhogy is, ezt a jelet valószínűleg csak néhány év választja el attól, hogy teljesen felfalják.
Kiderült, hogy a fák rendkívül lassan hódítják meg az adott területet. A kép tökéletesen ábrázolja azt is, hogy végül az idő mindent legyőz, a változás pedig állandó az életben.
Az évekkel ezelőtt ellopott személyigazolvány
Valaki közzétette ezt a nosztalgikus fotót az anyukájáról, miután megtalálta az igazolványát az erdőben. Kiderült, hogy a pénztárcáját valamikor az 1980-as években lopták el a vonat közelében. A bőrtáska már rég elkopott, de a belsejében lévő összes műanyag, például az igazolványa, még mindig jó állapotban volt, így körülbelül 40 évvel azután kapta vissza régi igazolványát, hogy ellopták.
Nagyon jó állapotban van ahhoz képest, hogy 40 évig a szabadban volt, kitéve mindenfajta időjárási viszonynak és mindenféle állatnak, amibe belegondolni is őrületes.
Valaki ezt a farmert találta a munkahelyén.
A farmernadrág örökké tart, legalábbis a cégek általában ezt hirdetik, de még a kedvenc kék farmerünk sem örökéletű, főleg nem az anyatermészettel szemben. Valaki megtalálta ezt a használt farmert a munkahelyén. Nem lehet tudni, mióta lehetett odakint, mert szó szerint nem maradt más, csak az anyag. Klassz látvány lehetett.
Ha mi ehhez hasonló dolgot találnánk, azonnal elkezdenénk keresni bűncselekményre utaló jelet. Ezen a fotón a farmeren kívül semmi más nyilvánvaló jelet nem látunk, ami jó hír.
A zuzmók meghódítják a közlekedési táblát
Valaki utazása közben találkozott ezzel a táblával. Ez zuzmó, amely hasonlít a mohához, ez takarja ennek a jelnek a világító részeit. Nem vagyunk biztosak abban, hogy ez a fény miatt van-e, vagy azért, mert ezeken a területeken apró lyukak vannak, ahol a zuzmók kialakulhatnak, de akárhogy is, nagyon klassz. Azt sem tudjuk biztosan, hogy valójában hány éves a zuzmó, de maga a jel meglehetősen újnak tűnik a legtöbb jelhez képest.
Ha ezt a táblát soha nem tisztítanák vagy cserélnék, valószínűleg nem tartana sokáig, hogy a fű, a zuzmó és a fák teljesen átvegyék az uralmat felette és eltüntessék a nyomait.
Két kéz, két kor
Ez a fotó egyazon család két tagjának történetét meséli el. Az egyik kéz a nagymamáé, a másik a lányé vagy unokáé. Tökéletesen megörökíti, hogyan öregszünk az idő elteltével , ha szerencsénk van. Ha alaposan megnézed, láthatod, hogy a kezek mennyire hasonlítanak egymásra, még a körmük formája is azonos, ami szintén nagyon klassz.
Egyszerre nagyon megindító és egyben egy kicsit szomorú is ez a kép. Az idő múlását ábrázolja, és azt, ami mindenkivel megtörténik egyszer.
Tenger által formált téglafal
Soha nem gondoltuk át igazán, mi történik egy téglafallal, amely közvetlenül a tengerbe kerül, de ha tippelnünk kellene, valószínűleg azt gondolnánk, hogy egyszerűen szétmállik. Azonban ez nem mindig van így. Ezen a képen egy téglafal látható, amelyet szó szerint átformált a tenger. Látható a fal hullámossága, amely néhol kiemelkedik néhol pedig besüllyed.
Őszintén szólva, (ha fel tudnánk emelni) elhelyeznénk ezt a téglafalat valahol egy művészeti galériában. Egyszerűen lenyűgöző látvány, mert bemutatja az anyatermészet erejét.
Ezt a két kitömött állatot egyszerre vásárolták
Íme egy varázslatos történet két plüssállatról. A jobb oldali plüss éppen annyi idős, mint a bal oldali. A jobb oldali kopott plüsst 1995-ben kapta ajándékba valaki a nagymamájától. Elmondása szerint gyerekkorában minden este ezzel aludt el, és amikor a nagymamája elhunyt, találtak még egy ugyanolyan plüssállatot. A nagymama két plussfigurát vett, az egyiket pedig eltette.
A jobb oldali plüssállaton látszik, hogy sokat volt használatban, a bal oldali meg olyan, mintha soha hozzá sem értek volna. Annak ellenére, hogy mindkét plüssfigura egyidős, olyan, mintha különböző korúak lennének.
Egy sírkő köré csavarodó fa
Íme egy másik szimbolikus kép. Egy régi történelmi sírkő látható rajta, amelyen az „Anya” szó szerepel. A sírkövet épp bekebelezi egy fa, amely ugyanott kezdett nőni. A fa elég öregnek tűnik, ami azt jelenti, hogy a sírkő valószínűleg ugyanolyan idős, ha nem idősebb. Nagyon jó lenne tudni mindkettő történetét és azt, hogy ez hogyan alakult ki.
Ez a fotó a massachusetsi Wakefieldben készült, bár ennél többet nem tudunk róla. Ennek ellenére nagyon érdekes fotó, akárhogyan is nézzük.
Egy régi ösvény Franciaországban
Valószínűleg láttál földösvényt vagy sétányt. Na de ehhez hasonlót már kevésbé hisszük. Annyira régi az ösvény, hogy föld veszi körül mindkét oldalról. Nem tudjuk mi történhetett itt az évszázadok során. Valószínűleg volt idő, amikor lovaskatonák és gyalogosok keltek át ezen az ösvényen.
Ez az ösvény olyan filmekre emlékeztet minket, mint a Gyűrűk Ura vagy a Harry Potter. Ősinek és elnyűttnek tűnik, ami érthető.
Ősrégi széklábból lett karcolóoszlop
Ezt a régi széklábat a jelek szerint körülbelül egy évtizeden keresztül kaparóoszlopként használt egy macska. Látni lehet, hogy a macska mennyit játszott a fán, ami lenyűgöző. Remek munkát végzett a macska, minden szuper egyenletesnek tűnik. Kíváncsiak lennénk arra, hogy vajon a macska gazdája miért hagyta, hogy a macska kaparófának használja az szék lábát. Lehet, hogy csak meg akarta tudni mi lesz a történet vége.
Örülünk, hogy a macska gazdája végülis megengedte a macskájának, hogy kivégezze ezt a bútordarabot. Soha nem láthattuk volna ezt a képet, ha másként dönt. Szóval, furcsamód, de mi örülünk ennek.
Egy bicikli, amit elnyelt egy fa
Ez történik, ha egy fa mellett hagyod a biciklidet, és soha nem mész vissza érte. Ezen a képen egy veterán kerékpár látható, amely valószínűleg egy kisgyerek nagyra becsült tulajdona volt valamikor. Valamikor az 1950-es években ott hagyták egy fa mellett, és a fa végül bekebelezte a kerékpárt. Hihetetlen történet, tekintve, hogy a kerékpárt csak az 1950-es években hagyták ott.
A Snopes szerint valóban meg lehet látogatni ezt a kerékpárt. Az évek során különböző emberek lopták el vagy cserélték ki a kerékpár különböző részeit, vagyis nem minden eredeti már a biciklin.
Az elkopott fapadló és a fordrászüzlet
Nem tudjuk pontosan, hogy a képen látható régi padló fa vagy linóleum, de mi az utóbbira tippelünk. Ha alaposan megnézed, úgy tűnik, hogy a fa erezete az összes deszkán azonos, ami azt jelenti, hogy ez a padló nem igazi fa. Akárhogy is legyen, nagyon klassz látni a mozgó fodrász székek nyomait.
Ez a régi fodrászüzlet nagyon jól megy, ami segít megmagyarázni a felület összes kopását. A képen látható fodrászszékek is elég réginek tűnnek.
Egy katedrális tisztítás közben
Be kell vallanunk, hogy mindig is azt gondoltuk, hogy az összes régi kőkatedrális természetesen szürkének és gyönyörűen komornak tűnik. Nos, úgy tűnik, ezen a képen nem ez a helyzet. A képen a franciaországi Trinity Abbey nevű katedrális látható, miközben tisztítják. Látható, hogy korábban szinte fehér volt, mielőtt a történelem és az idő megviselte volna a régi épületet. Őszintén szólva nem tudjuk eldönteni, hogy melyik színt szeretjük jobban.
Az is szép lett volna, ha egyik része szürke marad a másik pedig fehér. De végül másként döntöttek, így a katedrálist végül teljesen megtisztították, és remekül néz ki.
Egy gyógyfürdőhöz használt cső
Ezek a kristályok egy gyógyfürdőhöz használt cső belsejében alakultak ki. Nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen ásványokat használtak ehhez, de csak hat hónapba telt, mire felhalmozódtak és kialakultak, ami egészen elképesztő. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan tisztítják és távolítják el az ásványokat. Vajon kiszedik vagy szétszedik a csövet.
Valószínűleg van néhány természettudomány tanár, akik szívesen beszélnének az óráikon olyan dolgokról, mint a geodák és a kristályok.
Ugyanannak a plüssnek az új és régi változata
A listán szereplő plüssállat-összehasonlítások többsége ugyanazokból a régebbi plüssekből állnak. De ez valami más. A bal oldali plüss a szülő régi plüssfigurája, a jobb oldali pedig egy új szerzemény , amit a gyereküknek vettek. Valószínűleg egy kicsit nosztalgiázni akartak, ezért úgy döntöttek, hogy vesznek a saját gyermeküknek valamit, amit régen ők is használtak és nagyon szerettek, amikor annyi idősek voltak, mint most a gyermekük.
Látható, hogy a bal oldali használt plüss mennyivel kisebb az újhoz képest, aminek még ép a bundája, és úgy néz ki, mintha tegnap vették volna.
Árkok és bombakráterek az első világháborúból
Ha olvastál az első világháborúról, akkor valószínűleg tisztában vagy azzal, hogy ez egy rendkívül véres időszak volt a történelemben. Mindkét fél összesen 1,2 milliárd tüzérségi lövedéket használt el a háború során. Így néz ki ma a front egyik területe. Még mindig kivehetők azok a lövészárkok, ahol a katonák éltek és aludtak, valamint a környező kráterek, amelyek jelzik az ágyúk földetérési pontját.
Nem kell régésznek lenni ahhoz, hogy tudd, ezek nem a természet által kreált lyukak és valami traumatikus történhetett itt. Őszintén úgy néz ki, mint egy heg vagy egy seb.
Graffiti festék rétegek
Ezen az elbűvölő képen festékrétegeket láthatunk, amelyek egy olyan régi graffiti- és falfestményről váltak le, amelyet nyilvánvalóan sok éven át használtak. Valószínűleg több, mint 50 rétegnyi szín és művészetet tartalmaz. Vannak, akik olyan rétegeket használnak fel, mint ez, amelyeket éveken át festettek, majd bevonják őket zománccal, hogy ékszereket és más műalkotásokat készítsenek.
Fordite-nak hívják, és látjuk, miért. Ez dolog a maga módján nagyon szép. Elgondolkodtató, hogy ez a sok festék milyen hatással van a falra, ha egyáltalán.
Az utasok nyomai az Unió állomáson
Íme egy másik hátborzongató kép. Ezek az ülések az Union Station állomáson vannak vagy voltak. Az állomás 1907 körül épült, tehát elég régi, történelmi hely. Ezeket a nyomokat emberek ezrei, ha nem milliói hagyták maguk után. Emberek, akik nap, mint nap megfordultak az állomáson és ezeken az üléseken pihentek vagy várakoztak. Nagyon klassz, de egyben kísérteties is, tekintve, hogy ezeknek az embereknek a többsége mára már nincs közöttünk.
Maga az állomás még mindig ott van, az évek során néhányszor már felújították, de egy kissé kételkedünk abban, hogy ugyanazok a székek vannak még mindig ott.
Egy igazán régi csavarhúzó
Biztosak vagyunk benne, hogy rengeteg régi történetet rejt ez a használt csavarhúzó, de a posztoló csak annyit írt bejegyzésként, hogy a nagyapáé volt annak idején. Elég réginek tűnik, mert ha az elmúlt 30 évben vásároltál szerszámokat, akkor valószínűleg tudod, hogy ilyen eszközöket már nem gyártanak. Ez a dolog nagyon időtállónak tűnik, nem véletlenül van ilyen jó állapotban.
Az is nagyon klassz, ahogy valaki, talán ennek a személynek a nagyapja, egy betűt faragott a fogantyúba, ami valószínűleg a nevét jelöli. Egyszerűen tiszta, vintage hangulata van.
Kövek a régi falból
A kövek évszázadokig kitarthatnak, de a falak biztosan nem. Ez a fa eredetileg egy fal mellett növekedett, majd az évek során úgy növekedett, hogy a törzse két szikla közé szorult. Amikor a fal leomlott, csak ez a két kő maradt meg, mivel a fa köréjük nőtt. Nagyon szép, megmutatja a természet erejét.
Nem lehet tudni, mennyi ideig bírják majd ezek a kövek a levegőben, de remélhetőleg fa együtt fog növekedni és alakulni ezekkel a kövekkel.
Cementzsákok 40 évvel ezelőttről
Ezen a képen cementes zsákok láthatók, amelyeket először több, mint 40 évvel ezelőtt raktak ide egy erődítmény kialakítására. A kerek széleken látható, hogy a cement kezdetben zsákokban volt, de mára már régen eltűnt. Az emberek valószínűleg csak lefektették majd otthagyták őket fagyban, esőben, melegben, így a cement megkeményedett. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ez a fénykép valahol San Francisco közelében készült.
Ezeket a zsákokat a hidegháború idején helyezték el, így logikus, hogy valahol a nyugati parton találhatók, valószínűleg egy szovjet invázióra való felkészülésként helyezték el őket.
Whiskey az érlelés különböző szakaszaiban
Ha valaha is elgondolkozott már azon, hogy a moonshine miért tiszta whisky, akkor ez a válasz. Ezek a palackok mindegyike más évben érlelt whiskyt tartalmaz. Az első üveg alkohol szinte teljesen átlátszó, de ahogy telik az idő, a whisky úgy lesz egyre sötétebb. Minél későbbi az évjárat, annál jobb. Nagyon klassz ezt ilyen átlátszó üvegekben látni, mert a whiskyt általában hordóban érlelik, és nem látszik a sötétedési folyamat.
Azonban ha a szemed a harmadik sorra téved észreveheted, hogy a whisky színe már alig változik. És az is látható, hogy évről évre egyre kevesebb whisky van a palackokban.
Egy ezüstdolláros, amit a nagypapa a zsebében tartott
Ennek a régi ezüstdollárnak valószínűleg lenne mit mesélnie, de mi csak a legfontosabb történetet ismerjük. A posztoló azt abejegyzést fűzte a képhez, hogy ezt az érmét a nagyapjuk több, mint 20 évig tartotta a zsebében. Valószínűleg időnként játszott vele, vagy megdörzsölte, ami megmagyarázza az érem simaságát. Még soha nem láttunk olyan érmét, amelyik ennyire elkopott lett volna, mint ez.
Nagyon klassz ez a történet. Szépen bemutatja a nagypapa és az érem szentimentális kapcsolatát. Egészen biztos arra várt a nagypapa, hogy továbbadhassa ezt az ezüstérmet.